Egy országot borzasztott el, amikor az ismert rapper nagyapját újév napján úgy kínozták meg az idős házaspárra éjszaka rátörő rablók, hogy a férfi karjáról darabokban vágták le a húst annak reményében, hogy a fájdalom hatására elárulja majd, hol tartja az értékeket. A legkegyetlenebb amerikai filmeket idéző „megoldásra” talán azért is figyelt fel a sajtó is, mert híres ember hozzátartozóiról volt szó.

Hasonló, talán még ennél is kegyetlenebb csonkolásos kínzás már állítólag történt korábban is hazánkban. Borsodban egy idős asszonyt kínzott meg úgy a rabló, hogy sebeket ejtett baltával a lábán. A rendőrség álláspontja az, hogy nem volt kínzás, csak találgatás, hogy a 88 éves nénitől úgy akarta megtudni értékeinek rejtekhelyét egy részeg, 21 éves helyi fiatalember, hogy apránként darabolta le a lábát. A rettenetes eset 2007. november 27-én történt a borsodi Gadnán, 24 órán belül elfogták a tettest, aki, miután nem sikerült neki megerőszakolni, a baltával agyonverte a nénit. Különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt indítottak ellene eljárást, 2009 februárjában zárták le a nyomozást és került át az ügyészségre az eset. A vérrel borított házból egy asztali rádióval, egy elemlámpával és egy ébresztőórával távozó gyilkos 2010 tavaszán életfogytiglani fegyházat kapott. Néhány napja a saját otthonában vertek agyon egy 69 éves embert; negyven liter gázolaj volt a zsákmány.

A rendőrségi statisztikák szerint az ilyen és hasonló rémtettek elkövetői jobbára fiatalok, sokszor még a 18. életévüket sem töltötték be. Ők azok, akik – mint azt többek között már szakpolitikusok is megfogalmazták – sohasem látták az apjukat reggel munkába indulni. Ha éberen aludtak, akkor láthatták, hogy néha hajnaltájban rövid időre távozik, és többnyire hoz valamit haza. (A „szerencsésebbeket” az apukák el is viszik eme „beszerző utakra”, több ilyen esetről is tudnak a rendőrök.) A csoportosan elkövetett ilyen rablásokra jellemző az indokolatlan kegyetlenség, ami gyakran az idős emberek súlyos sérüléséhez, halálához vezet.

Nincsenek meg a társadalmi kontrollmechanizmosok

Viszonylagos gyakorisággal már a rendszerváltás előtt is elfordultak ilyen bűncselekmények – mondta el Póczik Szilveszter arra a felvetésünkre, hogy mintha egyre több időseket érő súlyos bűncselekménnyel kellene szembesülnünk. A kriminológus szerint a magyar társadalom darabokra hasadozott a rendszerváltás tágabb időszakában. „Kialakult egy olyan társadalmi réteg, és ez maga is rétegzett bizonyos fokig”, amelyben a szegénység különféle válfajai, illetve a mélyszegénység, a valójában már a társadalom alá csúszott rétegek érnek össze egymással. Olyan bűnelkövetők jelennek meg, akik maguk is vagy a mélyszegénység vagy a súlyos szegénység körülményei közül lépnek elő, ahol nemcsak az anyagi, fogyasztási, megélhetési, hanem a kulturális javak már-már leírhatatlan szűkössége is probléma – hívja fel a figyelmet az Országos Kriminológiai Intézet (Okri) főmunkatársa. Ezek hiánya azt jelenti a neves szakember szerint, hogy „e jobbára fiatal emberek nincsenek birtokában azoknak a társadalmi kontrollmechanizmusoknak, bensővé tett gátaknak és erkölcsi normáknak”, amelyeknek visszatartó ereje lehetne.

Ezekben a fiatalokban életkori sajátosságaik következtében az adrenalin is fokozottan dolgozik – mondta a kutató arra a felvetésünkre, hogy szükségtelenül erőszakosak az elkövetett bűncselekmények – de az erkölcsi normák feladata volna, hogy az erőszakot kordában tartsák, „ezek azonban sérültek vagy hiányoznak”.

Bandázás

A fiatalkori és gyakran igen brutális bűnelkövetésben Póczik szerint gyakran szerepet játszik a szülői elhanyagolás, a csavargás, a bandázás, az alkohol- vagy a kábítószer-fogyasztás is. Nem szabad szőnyeg alá söpörni, hogy az ilyen cselekmények elkövetői gyakran kisebbségi fiatalok (Kuruc.info: a lényeg kiemelése tőlünk) – jelentette ki a szakember.

Mint mondta, megfelelő iskolai végzettség és munkaerő-piaci esélyek híján perspektívátlanok, dühösek, egyszerre hiperaktívak és depressziósak. Családi hátterük gyakran zavaros, szüleiknél régen munkátlanná váltak, sokszor maguk is beilleszkedési problémákkal küzdenek, nemritkán bűnöző életmódot folytatnak. Áldozataik pedig jobbára magukhoz hasonlóan szegény vagy nagyon szerény körülmények között élő emberek, sok esetben maguk is kisebbségiek. Azok válnak leggyakrabban sértetté, akik felől a leggyengébb ellenállás várható – teszi hozzá Póczik Szilveszter. „Idős emberek, nők és gyerekek, akikről feltételezhető, hogy bár csupán csekély javaik vannak, azok könnyen megszerezhetők.” 

Pusztán rendészeti eszközökkel nem kezelhető a probléma – mondta a kriminológus –, hiszen gyökerei szociális eredetűek. Szavai szerint bár kormányzati és össztársadalmi szinten egyaránt igen intenzív törekvés jelentkezik a rendteremtésre, „de szétzilálódott társadalmi helyzetből kell ma újraépítkezni”. A társadalom újjárendezése, a kontroll- és integrációs mechanizmusok újjáteremtése, ha lehetséges egyáltalán, hosszú és lassú folyamat, talán egy évtized is szükséges, hogy szembetűnő eredményeket érjünk el – vélekedik az Okri főmunkatársa. Kiemelte viszont, hogy ennek a jelentős anyagi beruházásokat és emberi erőforrásokat igénylő munkának előfeltétele a hosszú távú koncepcionális és szakpolitikai stabilitás. 

A külső kontrollmechanizmusokról szólva Póczik Szilveszter úgy véli, mára – különösen a kistelepüléseken – meggyengült a rendészeti ellenőrzés, és az anyagi források szűkülése továbbra is efelé mutat. A költségvetési források szűkülése érthető nemzetgazdálkodási szempontból, ugyanakkor a takarékosság „a társadalom egészére és különösen a helyi társadalmakra olyan pluszköltségeket és kockázatokat terhel, amelyeket a közösségek nem tudnak elviselni”.